Kategória: Egyéb


  • web 2.0


    Ez tette lehetővé az átlagfelhasználók számára, akik különösebben nem értettek a web technikai részéhez (HTML, domain, szerverek, stb), hogy tartalmat hozzanak létre és azt valamilyen platform segítségével publikálják a weben.

    A 2000-es évek elején vagyunk, ekkor jelentek meg az első blogok, a videómegosztók, de emlékszem, hogy már ebben az időben is voltak podcastek, csak jóval szűkebb réteg hallgatta őket, mint manapság.

    Ez volt szerintem az internet aranykora, még nem néhány tech óriás uralta a forgalom nagy részét, hanem sok kezdeményezés teret kapott. A világ nagy vállalatai nem az interneten léteztek, bár a microsoft volt az első, ami némiképp köthető ide, de ekkor még bevételének nagy részét a cd-n kapható windows jelentette. Ez az a világ, amikor a törhetetlen és lemeríthetetlen telefonjairól híres Nokia még világelsők között volt, és nem mint telefonmárka, hanem az összrangsorban.


    Aztán, ahogy egyre több pénzt hoztak a webes szolgáltatások, úgy egyre ádázabb lett a verseny, hogy kik maradnak talpon. A nagyok felvásárolták a kicsiket, amit nem adtak el, annak létrehozták a konkurenciáját és kiszorították a piacról, míg végül be nem kebeleztek mindent. Amikor már csak néhány óriás maradt a ringben, akkor éleződött ki igazán a verseny.
    A facebook megjelenésével lassan háttérbe szorultak a blogok, és más hasonló közösségi médiás platformok (myspace, iwiw, hi5). De idővel más területek is háttérbe szorultak: pl. a különböző (hír)portálok is.


    A figyelem került a figyelem középpontjába. Aki minél hosszabb ideig leköti a felhasználói figyelmét, az annál többet profitál. Eleve, felhasználókról (user) kezdtek beszélni. Tristan Harris hívja fel a figyelmünk, hogy a drogpiacon használnak még hasonló kifejezést az ügyfeleik megnevezésére. Szintén ő idézi a netflix vezetőét, aki arról beszél, hogy a netflix legnagyobb konkurenciája az alvás.


    Ha nem fizetsz a termékért, akkor te magad vagy az, tartja a mondás, és valóban minden ebbe az irányba kezdett elmozdulni a közösségi média térnyerésével. Nagyon jól képzett és fizetett mérnökök dolgoznak azon, hogy a felhasználót odaragasszák a képernyőhöz. Egyik oldalon van egy hatalmas stáb, akik kidolgozzák a legkifinomultabb algoritmusokat, a másikon pedig az egyszerű felhasználó, aki lehuppan a gép elé és megpróbál tudatosan tartalmat fogyasztani, például szeretné megnézni Facebookon, hogy mi történt az ismerőseivel, leül, és a menüből kiválasztja, hogy Ismerősök bejegyzései > Legfrissebb felül… várjunk csak, nincs ilyen opció, vajon miért?


  • Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

    Sok embernek ma már nem mond semmit az a szó, hogy töredezettségmentesítő, de akik a 90-es, 2000-es években aktív számítógép-felhasználók voltak, azok valószínűleg tudják miről van szó. Ekkor még nem voltak nagy kapacitású merevlemezek, és gyakran kellett törölni a régi fájlokból, hogy hely szabaduljon fel. Ha például felmásoltunk egy új zeneszámot, gyakran megtörtént, hogy az több darabban került fel a lemezre, ugyanis a régi, törölt fájlok helyét tömködte be vele a fájlkezelő. Ez oda vezetett egy idő után, hogy a fájljaink nagy része darabokban hevert, mindenfelé a lemezen, ettől a gép nagyon belassult, mert a tűnek ide-oda kellett ugrálni.

    (tovább…)